Kiskoromban is szerettem az almát – valamelyik felmenőm készítette ezt
a fényképet rólam –, de később találkoztam
az „igazival”,
az Apple
Macintosh-sal.

Természetesen
a kézműves munkát –
a szabadkézi rajzot,
a festést – nem pótolja a digitális technika, és nem is gondolkodik helyettünk a gép, csupán egy nélkülözhetetlen eszköz mai világunkban.

Elmélyülés a feladatban, művészet és kreativitás a kidolgozásban

Gyermekkoromban kedvenc elfoglaltságom a rajzolás volt. Először pauszpapírra másoltam képes újságok borítófotóit. Lassan másképp is tudtam „használni” a szemem; rájöttem a fény és az árnyék formát befolyásoló összefüggéseire: hogyan lesz a sík papíron háromdimenziós a valóság, vagyis rájöttem a perspektíva törvényszerűségeire. Ettől kezdve másképp néztem a világot, kutattam az izgalmas lehetőségeket, hogyan lehet ábrázolni a körülöttem lévő dolgokat? Később a fantáziám alapján is születtek újabb és újabb „grafikák”. Sok papírt, ceruzát és tust használtam fel. Amikor másoknak is tetszett a munkám és örömet jelentett az, amit csinálok, elhatároztam; majd ha „nagy leszek”, ezt a hivatást választom. Édesapám barátja, Turáni Kovács Imre szobrászművész bíztatására felvételiztem a Képzőművészeti Szakközépiskola grafika szakára – miután majd egy éven keresztül próbált alkalmassá tenni a felvételire. Ezután már minden egyértelművé vált számomra: egy nagyszerű szakmát tanulhattam, Gacs Gábor grafikusművész irányításával. Az eredményes szakmai érettségi után tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytattam, az Alkalmazott Grafika Tanszéken. További egy éven át még a Főiskola védőszárnyai alatt tanultam, a művészi továbbképzőn. Hálásan gondolok tanáraimra, különösen Zelenák Crescencia és Oláh György grafikusművészekre, akik biztosították a lehetőséget, hogy tovább bővítsem szakmai ismereteimet. Ezek az alapok segítettek abban, hogy könnyen léphessek át egy másik világba, amelyben a számítástechnika lehetővé teszi, hogy az alkotás során gyakran szükséges „radírozás” se legyen visszavonhatatlan, a változatok számossága segítsen a „lehető legjobb” megtalálásában. A Főiskolán elsajátított hagyományos technikák – ceruza, ecset, vagy akár a szórópisztoly – az általam ma használt korszerű számítástechnikai környezetben is „léteznek” – virtuálisan, hatékonyan támogatják a kísérletezést, próbálkozást.

A kreativitás, az „ötletelés” nem eszközfüggő – egy használt borítékra, avagy a görög tengerpart homokjába is lehet(ett) jó ötleteket felvázolni – ám a megfelelő eszköz segíti a professzionális megoldások megszületését. Ezért is tartom fontosnak az állandó tanulást, megújulást és az eszközpark folyamatos fejlesztését is cégemben, ami lehetővé teszi Megrendelőink hatékony kiszolgálását, a határidők betartását.

Nekem adott a lehetőség a tökéletes megoldás megtalálására,
megtalálni a végest a végtelenben. (undo-redo).

Farkas Bea
ügyvezető, grafikus